Múltidézés: ilyen volt Budapest, a „kávéváros”
2016. április 27. írta: Novák Gréta

Múltidézés: ilyen volt Budapest, a „kávéváros”

Miles & Meals vendégposztja

Időutazáson voltam: egy városi séta alatt az előző századforduló pezsgő pesti életébe csöppentem. Oda, ahol a kávéház volt az otthon.

Nem a második…

 new_york.jpg

New York kávéház belső fotója (New York-palota). A felvétel 1890 után készült.

A kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára

Millenniumi évek - 590 regisztrált kávéház

A Talpig feketében sétán Saly Noémi irodalomtörténész kalauzolásával repültünk vissza gondolatban a Millenniumi évekbe, amikor mintegy 590 regisztrált kávéháza volt Budapestnek; szinte minden sarkon állt egy.

És „nem kávézni jártak ezekbe, hanem élni”.

Kosztolányi Dezső Budapestet „kávévárosnak” nevezte, és részletesen leírta, hogy zajlott az élet a kávéházakban. A séta során ezek közül kerestünk fel néhányat – illetve a legtöbb esetben a hűlt helyüket –, hogy egy-egy városi legendát felelevenítve bepillantást nyerjünk az akkori életbe.

dezso_kosztolanyi.jpg

Kosztolányi Dezső - Kép forrása: "Octavian Goga" Cluj County Library

A kiegyezést, illetve Pest és Buda egyesítését (1873) követően a főváros lakosainak száma megugrott, a városban ingatlanhiány volt. Lakást csak a középosztálybéli családok tudtak bérelni, sokan csak egy szobát vagy ágybérletet engedhettek meg maguknak. A fűtés költséges és körülményes volt, a világítást még csak petróleumlámpával vagy gyertyával tudtak biztosítani, a szobák hidegek, dohosak, büdösek voltak, nem ritkán bogarakkal fertőzöttek.

regi_kavefozo.jpg

Ehhez képest egy kávé áráért fűtött, világos, szépen berendezett kávéházakban tölthették a pestiek a napjaikat, ahol a baráti beszélgetéseken kívül a világ dolgairól is tájékozódhattak.

A New York Kávéházba akkoriban 400 lap járt!

A kávéház szórakozási lehetőséget is nyújtott; előírás szerint két biliárdasztallal kellett rendelkeznie, különben nem hívhatta magát kávéháznak, csak kávémérésnek.

Kártya és sakk is volt, Karinthy Frigyes például sakkozni járt a Hadikba.

sakk.jpg

 

A pesti kávéházak zöme „szakosodott”: külön törzshelyük volt a politikusoknak, a gyémántkereskedőknek vagy éppen a fiákereseknek.

Vezetőnk olyan lelkesen mesélt a Pestet akkortájt belengő kávé-, pálinka- és lócitrom-illatról, hogy szinte sajnáltuk, hogy ma már csak a benzingőzt szívjuk. A Csarnok kávéházat magunk elé képzelve szinte láttuk, ahogy a bőrkötényes halárusok és a tojáskereskedők tanácskoznak az árakról.

A kedvenc sztorim a Kálvin téren valaha álló Két Pisztoly nevű fogadóról szólt: annyira veszedelmes hely volt, hogy ennél kevesebb fegyverrel nem volt érdemes betérni. Az ablakain pedig rácsok voltak, nehogy a vendég hajnalban a számla rendezése nélkül meglógjon.

guns-307948_640.png

Itt állt a Két Oroszlán fogadó is, melynek udvarán áll ma a Danubius kút eredeti Száva szobra. (Az újrafaragott kút az Erzsébet téren, a Design Terminál mögött található.) A hely amúgy a pesti lóversenyre érkező arisztokraták törzshelye volt, mert itt a lovaikat is kiválóan ellátták. A kávéház pedig vonzotta a fogadásokra kíváncsi közönséget és a zsokékat is.

ket_oroszlan_2.jpg

Európa legnagyobb kávéháza az Abbázia volt, mely az Oktogonon állt. Elit vendégkörrel dicsekedhetett: neves ügyvédek és politikusok jártak oda, de Vázsonyi Vilmos (1868-1926), igazságügy-miniszter is ott ücsörgött, és simán oda lehetett menni az asztalához beszélgetni.

vazsonyi_vilmos.jpg

Vázsonyi Vilmos (1868-1926)

Tudóskávéház is volt sétánk útvonalán, kettő is: a Centrál és a Múzeum Kávéház.

central_kavehaz.jpg

A Múzeum Kávéház a legrégebbi pesti kávéház, amely a saját helyén és nevén megmaradt. 1874-ben jegyezték be a címtárba. Muzeológusok, egyetemi tanárok és mérnökök jártak ide. A falakat még az eredeti Fischer majolikacsempe díszíti.

muzeum_belso_3.jpg

A Csendes elődje, a Fiume modern irodalmi kávéház volt, a levert szabadságharc után az első éjjel-nappal nyitva tartó!  Az Est egyik szerkesztője ide tért be 1914 egy nyári estéjén, és egy pincérfiú azzal fogadta, hogy Szarajevóban megölték a trónörököst és feleségét. (Pest legjobban értesült emberei akkoriban a kávéházi pincérek voltak.) A hírt a hivatalos sajtóiroda kacsának nyilvánította, de a szerkesztő azonnal behívta a nyomdába az újságírókat, a szedőket és a nyomdászokat – volt, akit focimeccsről ugrasztottak ki – és készítettek egy különkiadást. Csak estefelé erősítették meg a tragédia hírét, de öt perccel később az utcán már kapható volt a sebtében összerakott lapszám a szomorú szenzációval. 

A séta a Centrálban ért véget, ahol egy meleg kávé és egy süti mellett magunkhoz térhettünk abból az álomból, amibe az „utazás” alatt csöppentünk.

central_suti.JPG

 

A Talpig feketében sétát a legjobb szívvel tudom ajánlani, a posztban leírt történetek és bemutatott kávéházak csupán töredékei annak, amiről a séta során hallhatunk.

 

A Hosszúlépés. Járunk? csapata legközelebb május 22-én ismétli meg ezt a túrát.

Siessetek, mert hamar betelik!

Szép Napot!

Fodor Réka - Miles & Meals

Melyik része tetszett legjobban a cikknek?

Neked is van egy jó kávézó történeted?

 Gyere és meséld el a Facebookon!

 kave_karrier_fb.png

A bejegyzés trackback címe:

http://karriercoach.blog.hu/api/trackback/id/tr218668124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.